Ha esetleg arra gondol valaki irigy vagyok a nagy lóvéra, nem sokat téved, és bizonyos értelembe igaza van. Nem igazán tudna érdekelni mennyiért nem csinálnak semmit, vagy éppen mennyiért csinálnak rosszat, ha az én munkám is el lenne ismerve egy kicsivel jobban, mondjuk annyira, megélnék belőle, de egyenlőre nem ez a harci helyzet. Már többször is felvetődött bennem a képviselők vajon mi az az egy dolog amiben nagyjából egyetértenek. Hát a fizetésük! A gyenge ellen hangot, amit a lelkiismeretük sugall, gyorsan elfojtja a mindennapok racionalitása. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám mindenki a lóvéra hajt, mert van aki nem is veszi fel a fizetését, vagy van közben egy kis szégyenérzete, de számomra ez az a pont, ahol némi áttörést érhetnek el, ha felülkerekednek saját mohóságukon.

Eddig csak azt láttam, sokan vannak, és sokba kerülnek, az eredmények pedig elég gyengére sikerültek. Most majd felére fog csökkenni a számuk, ami nem is baj, mert esetleg kiderül mekkora az elvhűség, és a lojalitás, mikor minden másodiknak fel kell állni, és keresni kell más elfoglaltságot magának, amivel megteremti a megélhetését. Barátságok, érdekek fognak megszűnni, megindul a küzdelem a maradék még mindig zsíros koncért. Ennek nem is vagyok ellene, csak még mindig zsírosnak, és méltánytalannak tartom a jelen helyzetben felnyalt mindenféle juttatást. Ha magamból indulok ki, valóban indulatba jövök, ha belegondolok, mit is tesznek értem, az én pénzemen. Lehet azt mondani, én vagyok a hibás, a tehetségtelen, az élhetetlen, pedig csak simán a munkámból akarok megélni, és bárhogy is kaparok, nem jutok előre, pedig szépnek, és okosnak tartanak elég sokan, vagy csak nem mondják meg az igazat. Persze azt is lehetne mondani, erről csak én tehetek, nem a képviselők, mert ők keményen dolgoznak értem, de ez valahogy nem érv a számomra. Én csak azt látom, ha egy munkáltató számára nem hoz anyagi előnyt a munkavállaló, vagy  nem úgy dolgozik, hogy megérje tovább foglalkoztatni, akkor simán repül. Nem az van kedves képviselők, hogy bevállalunk mindenféle melót, felnyaljuk a lóvét, ülésezgetünk, szavazunk, aztán széttárjuk a kezünket, hát ez a kurva másik oldal nem akarja az igazságot! LESZAROM! Mindig a másik a hibás, mindig van valami kifogás, közben meg minden egyre rosszabb. Ha valóban annyira akartok értem tenni valamit, akkor esetleg úgy, és annyiból kellene élni, amennyiből nekem nem sikerül. Mint munkavállaló, engem sem dobnak meg minden kényelmi eszközzel a munkám elvégzéséhez és sokszor be kell vállalni plusz melót is, még hozzá sima puszira. Nem azt mondom saját zsebből mentsetek meg, de ha már ekkora szarba kevertetek, legalább annyi tisztesség legyen bennetek, mutattok valami alázatot, és nem fejjel előre ugortok a közösbe, szólva a haveroknak tartsák a zsákot. Ok? Tartsuk be a törvényeket, egy munkahely, egy fizetés, kaptok  egy kis segítséget a bejárásra, a szállásra, csak ne trükközzetek.És ne felejtsétek el, közben állandóan azt mondjátok, mennyire szegény az ország. Hát akkor lehet mérsékelni magatokat, és megpróbálni belegondolni a nagy többség helyzetébe. Sokan megteszik ha bajban van az ország, lemondanak a juttatás egy részéről. Az államnak nem kell ingyen dolgozni, de nem is kell az innen szerzett pénzből vérlázító előnyöket szerezni a javadalmazás terén. És nem kell a családot sem bevonni a bizniszbe. Ha valaki el akar válni a feleségétől, menjen a bíróságra, ne vonja magára az emberek haragját, azzal, beteszi valami tuti helyre. Kicsit meg lehet csinálni azt is, szerényen, és alázatosan szolgálni azt, aki bejuttatott a számodra tutinak tűnő melóba. És ezt nem csak ígérni kell, az sem árt, ha be is tartjátok.Leírnék még olyan dolgokat, mint tisztesség, becsület, alázat, de nekem kellene megvenni az idegen szavak szótárát is, hogy megértsétek, mit is jelentenek.

Ragozhatjuk még ezt a dolgot, de én ahogy most látom, nagy a tökölés a politikusok részéről mindenben, főleg a változás elősegítésében. Akkor lehet nem is kellenek politikusok, ha csak ennyire képesek, a civil, akit ekkora bajba kevertetek megoldja a problémát,  és tudni fogja mi az amit megtehet, és mi az amit nem, mert ismeri a döntésétek következményeit. Ha ő hoz egy döntést, azt magáért hozza, nem biztos kell neki egy közbeeső személy, aki megáll az ígéretnél, és beint ha azt be is kellene tartani. Négyévente van szükség az ilyen ígéretekre, de ahogy most melóztok, lehet hamarabb kell ígérnetek,de nem biztos jelentkezik valaki a licitre. A megélhetési politikusok ideje már lejárt. BANDITA.

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr244014767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Norris74 2012.02.01. 14:29:20

Hiába csökkentik felére a létszámukat, ettől nem fognak kevesebbe kerülni, ugyanis az alapbérüket kb a kétszeresére tervezik emelni, szóval pénz az ablakban.