HELYZETJELENTÉS 12. ZÁRÓTŰZ.

 2011.10.30. 17:31
Érdekes dolgok történnek. Csoportok alakulnak, emberek tünnek fel a semmiből, alapítanak pártot, mások kicsit eltünnek és szerveződnek, megint mások újra aktivizálják magukat, megtöltenek egy sportcsarnokot a híveikkel, ahova csak belépőjeggyel lehet bemenni, a médiában bombahír az ámbráscet keresztezése a fogságban született varacskos disznóval, és a háromgyerekes anyuka karambolja, ami valóban rossz dolog. De az igazi rossz dolog az az, hogy szerintem megint hülyére vesznek mindent azok, akiknek ki kellene húzni bennünket a bajból. Nem írom le melyik kis köcsög, mit mondott, mivel reagált, inkább arról írok, ami nem történt meg. Márpedig nem történt semmi. Ok, mindenhez idő kell. A parancsnoki munka elemei, melyet mindenkinek ismerni kell, aki tudja mi az, kilenc pontból áll. Az első: FELADATTISZTÁZÁS.Na ez megvan, el kell zavarni a sok idiótát arról a helyről, ahol árthatnak nekünk.Van még nyolc, de nem elemzem a dolgot, csak a másodikat írom le: IDŐSZÁMVETÉS: És itt meg is állhatunk. A tervezés, szervezés, meg minden dolog idejét veszti, ha már nincs időd megtenni, mert az ellenség a nyakadra tette a kést. Ezek a pontok a szovjet parancsnokok munkáját szabályozták, és tudja mindenki milyen eredményesen dolgoztak. Egy méter, egy századnyi veszteség. Na ezért nem ezt kell csinálni, DE VALAHOL EL KELL KEZDENI. Ha betartjuk a szabályokat, és megpróbálunk felkészülni, embereket toborozni, terjeszteni a valódi megoldásokat, szervezeteket, mozgalmakat létrehozni, akkor bizony végünk van. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már nem nagyon van időm.Dolgoznék, de nincs hol. Így bevételem sincs. Az államra hiába várok, nem felel semmire, nem kínál megoldást, csak szorítja a nyakam. Ha mégis sikerül munkát találni, akkor csak lassabban növelhetem az adósságomat, ami nem biztos célravezető alternatíva. Vállakozásba fogni elég merész dolog, mivel egyre szűkebb a fizetőképes kereslet, a fogyasztás nem növekszik, hanem inkább a másik irányba mozdul.És az állam ott húz le, ahol tud. Ki is lehet menni külföldre, de nem fér el ott mindenki.Segíthetnének a szülők is, de ők is bajban vannak, és a megjelenő tákolmány szerint, nekem kell róluk gondoskodni.Esetleg lehetek pártkatona, és ajnározhatom a vezért, most már ott is van hely, de ezt nem veszi be a gyomrom. Mi marad tehát? Hát nem sok. Ha ebben a helyzetben elkezdünk ötletelni, szervezkedni kevesen maradnak, akik megérik a változást. Persze akinek van biztos háttere, és elkezdi a dolgot, annak MÉG van ideje. Igaza is van, megfelelően elő kell a dolgot készíteni, csak úgy biztos a győzelem. Ami az övé lesz, így ő kerül hatalomra, amivel csak remélhetjük nem él vissza, és nem csak a megszerzése a cél. Mert a sok új szervezet alakulása, mintha azt jelentené, mindenki a maga csapatát, és igazát akarja előtérbe helyezni, nem számít ez mennyire jó az emberek többségének. Mert én ehhez a többséghez tartozom. Várok egy messiásra, aki kivezet a sivatagból, de van már ötven is. És mind szerveződik. És mindegyik külön, nehogy ne neki legyen igaza. Szuper. Még jobban osszuk meg a változást akarókat. Valamilyen szinten igazuk van, meg kell erősödni, sokan még nem látnak tisztán, a híráramlás meg katasztrófális, nem a valóságot tükrözi, csak egyoldalú tájékoztatást ad, a hatalom ballépéseinek tisztázására, és az ellene irányuló bármilyen törekvés lekicsinylésére, esetleg félremagyarázására. Hát ebben a helyzetben valóban nehezen érkezik a messiás. Csak azt nem értem, egyedül látom a problémát, vagy esetleg másnak is feltünt a lassú megoldás? A kormánnyal az a baj, hazudott, a hatalomért, és átverte a fejünket. Nem értünk, hanem magáért dolgozik, esetleg van egy kis összeesküvés is, de ez nem érdekel. Nem mer cselekedni az állampolgárért, mert akkor nem adnak neki hitelt a bankok, meg összedől a forint, leáll a gazdaság, kimennek a multik, meg ilyenek. Pedig mindenre van megoldás, csak egy kicsit kevesebb hasznot kell adni az ittlevőknek, és a falhoz állítani mindenkit, egy olyan kéréssel, amely szerint visszakérünk egy kis részt abból, amit megspóroltak rajtunk, és velünk. És nem különadó, hanem mindenféle közgazdasági számítás alapján mondjuk munkabér növelésben. Ha nem tetszik neki, a tudását, nem viheti már el. Az itt marad, mert mi dolgoztunk benne, és mi alkalmaztuk saját magunk ellen. Pedig ezek jó módszerek, csak nem rajtunk segítettek, hanem tőlünk vettek el. Na ebbe nagyon belefutottam. Nem ez volt a célom, csak elkalandoztam. Tehát a változás személyi feltétele. Én kis pont vagyok, le akartam lőni a facebook-on Orbánt, és Szijjártót, de még mindig szabadlábon vagyok. Ennyire nem figyelnek rám. Tehát hiába hívok meg mindenkit mondjuk egy komolyabb körbezárásra, amit a parlamentnél hajtanánk végre, nem lenne foganatja. Pedig ha minden nap ott lennénk, és először szépen kérnénk őket, aztán előállnánk a komolyabb követelésekkel, talán a média is figyelne.Mondjuk csak a külföldi, meg egypár magyar. Külföldről is idehallatszik a "mondjon le".De ha valaki lenyúlná az ötletet, és előadná a sajátjaként, nem verném a mellem,hogy ez az enyém, mert végre történne valami. Miért pont ez? Nem kell ennek lennie, csak lépjen már valaki. De keményen. A gyülekezést, zászlólengetést kinevetik, semmi sem változik. Egy erős zárótűz, és utána roham. És nem érdekel ki lesz a hős aki megment, csak álljon már végre elő, és merjen kockáztatni! Egy embert már visz magával. Engem.BANDITA.

Címkék: mozgalom

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr113340615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.