"Merre tovább melyik úton"

 2011.10.06. 19:08

Kicsit felpörögtek az események az utóbbi napokban. Számomra túl lassan, és lehet túl későn, de valami elkezdődött, és ami a legfontosabb folytatódik. Már többször is megfigyelhető volt, a kezdeményezések a változásra rendre kifulladtak, elhalványultak. Csak néhány elvakult, fanatikusan változtatni akaró tartott ki, és kereste a megoldást. A mostani események még lendületben vannak, és egy kicsit mintha rákapcsoltak volna, de ideje nagyobb sebességre váltani. A két szakszervezeti vezető nevét csak azért nem írom le, mert nem tudom melyik legyen elöl.

Ők ketten egyet jelentenek. És itt van vége a magasztalásnak. Ők azok akik kézbe vették a dolgokat, és tesznek is valamit a változásért. Szerintem nem az általuk képviselt funkció sarkallta őket erre, egyszerüen elegük van a dolgok jelenlegi menetéből, ami már túlmegy az általuk képviselt szervezet keretein is. Felismerték a változás lehetőségét, és tesznek is érte, és már nem csak a saját feladataik miatt. És itt kell nekik segíteni. Ismét leírom, nem heroizálom őket, de a változás eléréséhez muszáj tenni valamit mindenkinek, akinek erre van lehetősége. És vezetőnek is lenni kell, aki intézi a dolgot, viszi az ügyeket, szervezi a változást. Nekik elég sok lehetőségük van, ha együtt maradnak, és ügyesen használják tudásukat. Van katonai tapasztalatuk, ahol tudják mi a stratégia, taktika. Van csapatuk, szervezett támogatottságuk, ami a munkájukból adódik, és ezt fel is tudják használni. Beszélnek az emberekkel, és ami a lényeg, meg is hallgatják őket, és ezen túl el is fogadják a mondandó értékes tartalmát. Állandóan róluk írok, de nem felejtkezhetünk el a hozzájuk csatlakozókról sem. A kialakult sokszínüségből látszik, már szinte mindenkinek elege van a bizonytalanságból. Most egymásra találtak a kiút keresők. Ha kitartanak egymás mellett, lehet esély a mi életünkben is a jobb életre. Van aki csak lehetőséget lát a csapatban, ahol a későbbiekben mutatja meg, ki is ő valójában. De ez előbb utóbb kiderül, és ha nem követik a politikai hagyományokat, kompromisszum nélkül, felszámolják az ilyen gócokat. Tiszta emberek nincsenek, de kis folttal még marad a becsület.és tisztesség, és az önzetlenség mint alapbeállítottság. Legalábbis nálam. Ezeket a vonásokat véltem felfedezni most is a színpadon állok nagy részénél. Ha tisztességesen játszanak, nagyon nehéz dolguk lesz. De támogatottságuk még ettől is nagyobb kell hogy legyen, nem kell a nehézségtől megijedni. Akinek naponta van nehéz dolga, az ezt már rutinból oldja meg. Valahogy az az érzésem, már van kész forgatókönyv. Lépésről lépésre kell tenni a változást, és minden akadályt el kell hárítani előle. És fel kell készülni arra, a hatalom minden eszközt be fog vetni, mert a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Csak ránk. Már így írom, mert támogatom  ezt a harcot, ami elkezdődött. És bízom a csapatban, mert bízni kell benne, különben nem lesz eredmény. Bízom benne amíg meglátásom szerint jó irányba mennek a dolgok. Márpedig jó irányba kell menniük, mert most egyenlőre nem sok esélyt látok a túlélésre. És a körülöttem élők egy részének túlélésére. Ez nem jelent feltétlenül élet szakadást, de nagy minőségromlást igen. Ha ebben az irányban haladunk, már nem kell sok idő ennek a bekövetkezéséhez. A változás ezért szükséges. Nem arról van szó, ez jöjjön magától, ehhez tenni kell valamit.

A változás elindulása után sok tájékozatlan, lusta, kiváró, hatalomvágyó, önző, gyáva, esetleg ingadozó, bizonytalan, hit nélküli fog csatlakozni, és lesz sok hős, aki az "én már ezt tudtam" csapatban játszanak. De a lényeg, kezdjük a játszmát.BANDITA.

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr673283399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.