Hogyan tovább????

 2011.10.02. 17:18
Érdekesen alakultak az elmúlt napok. Voltam melózni, szabadidőben meg elmentem demonstrálni. Próbáltam követni az eseményeket, emberekkel beszélgetni arról , ami sok embert foglalkoztat. Az utca emberének, és ismerőseim egy részének furcsa volt, mikor mondtam. Megyek a kormányt megdönteni. Eleinte sokan nemis tudták miről van szó, csak néztek rám hülyén. Mondjuk ez nem volt újdonság, sokan még a demonstrációk során is megkérdezték, mi a fene történik. Itt egy pillanatra megállnék, és két féle bontanám a dolgokat.Az, hogy az emberek nem értesülnek az eseményekről, vagy nem kapnak megfelelő tájékoztatást, a kommunikáció hibája. A média felellősségét nem kívánom elemezni, aki követi azt,tudja mennyire befolyásoltak. Gyakorlatilag csak az on-line média marad, a közösségi oldalak, és az itteni tudósítások. Azonban még sok embernek ez is fárasztó. Már nem az olvasás, mert azt tudnak, de furcsa nekik olyan dologgal foglalkozni, amit eddig mindig mások csináltak. És valamennyire meg is értem, mikor azt mondják:"Á, úgy sem tudunk beleszólni a nagyok dolgába." És itt lenne a másik oldala a dolognak.Megérteni megértem, de elfogadni nem tudom az ilyen hozzááállást.. Ha nem teszünk valamit a sorsunkért, akkor megérdemeljük azt. Hiába mondjuk, nem lehet, ha meg sem próbáljuk. És egy kis cinizmus. Ha bárki is mondja: Légyél ott helyettem, azt kicsit érdemes fentartással fogadni. Sokan vannak, akik mástól várják a végrehajtást, aztán kritizálják az eredményt. Ezt mindenki maga dönti el. Sokan valóban tehetetlenek. Én is a családtól vettem el egy kis pénzt hogy bejussak Budapestre, A családi kasszából adakoztam egy keveset, és ezt nem dicsekvésként, vagy kérkedésként mondom. Nagyon sokan, sőt, szinte miondenki ezt tette. De valamit tett. Nem várhatunk a másikra, abból vannak elegen. A lényeg az, VALAMI elkezdődött. Jó volt a parlamentnek hátatfordítani, Jó volt hallgatni a beszédeket, főleg a két narancsírtó rendvédelmis mondandóját. Azt hallottam, amit szerettem volna, és amit eddig is írtam. Mert a dumához ennyi ember előtt még kicsit gyáva vagyok. De nem is akarom gyakorolni, vannak erre emberek. Ha ez lesz a harmadik út, ami szakít a hagyományos politikával, ami sok embert romba döntött, főleg az elmúlt tíz évben, akkor velük vagyok. Muszáj bízni valamiben, és valakikben, mert az olyan hozzáállás amiket leírtam, nem vezet eredményre. Az eddigi politika sem, és biztos valami új kell. És szokatlan. Mondjuk nyíltság, önzetlenség, becsületesség. Eddig szokatlan összefogást tapasztaltam a jelenlevők részéről. Sok ember aki megkért a részvételre maga helyett az ne számítson rám. Ahogy a gyűlésen elhangzott, csak együtt sikerülhet. Meg kell találni a módját a segítségnek abban a folyamatban ami most elindult. Bárkinek állok rendelkezésére a segítségemmel, sőt, még helyette is kikaparom a gesztenyét, mert muszáj. Pedig ezt a mentalitást le kellene vetkőzni. Csak az internet maradt nekünk egyenlőre, a média csak kicsiben tud segíteni. Egyenlőre befolyásoltak, felvásároltak, de mondjuk ki. MEGVETTÉK ŐKET!. Az is igaz, nem ezzel kellene foglalkozni, de valakinek csinálni kell. És ha elég sokan tudnak róla, akkor segíthetnek a megfelelő helyre rakott x-el. Mert a végső célnak ennek kell lenni. Le kell váltani a jelenlegi rendszert, mert bajba sodorta az embereket. ALKALMATLANOK. És nincs második esély. A benne résztvevőknek le kell vonni a tanulságot, és szép csendben lelépni. Nekünk nem az igazságszolgáltatás a dolgunk,hanem a keletkezett probléma megoldása. Mint már annyiszor az életben, mások hibáit kell helyrehozni, de magunknak. Erre kell elindulni.

Címkék: politika

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr483272355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bElmondó 2011.10.02. 18:34:52

Őszinte, lényeglátó írás, gratula hozzá.Valóban, azt a bizonyos lépést nekünk kell megtenni, mielőtt a cipőt is lelopják a lábunkról az erre hivatott döntéshozók.