Ma egy érdekes vitát folytattam, egy nagyon jó ismerősömmel. Nem is vita, inkább véleménykülönbség. És mi másról, mint a politikáról. Ez elég baj, mikor emberek erről beszélnek, mert akkor valami nem jó. Vagy neki, vagy nekem. Első lépésben több pontion is egyetértettünk. Legalábbis a valóság tekintetében. Való igaz, nagy bajban van az ország, és az egész világ. Lecsökkent az értékelőállítás, mintha megállt volna az idő. Mindenki csak kapni akart. A pénzzel való értékelőállítás került előtérbe, és mivel az emberek ezzel nem igazán rendelkeztek, ahhoz mentek, akinél volt. Ez nyílvánvaló. És innen előállt a tyúk, vagy a tojás esete. Kaptak az emberek valamit, ami nem volt érték, és közben elfelejtkeztek magukról. Csak élni akartak, és ma. ezért nem lehet senkit megróni, mindenkinek vannak igényei, amit szeretne kielégíteni, de ha ez több, mint amire valóban képes lenne, bekövetkezhet a baj. Ami be is jött. Ehhez mondjuk kellet egy hibás termék is, ami akár egy időzített bomba, szinte mindenhol ketyegett. És jó piramisjáték módjára szépen össze is omlott az egész. Most, mikor már benne vagyunk a bajban késő felelőst keresni. És innen indult a véleménykülönbség. Én ösztönösen nem bízok politikusban, hazugnak tartom azok nagyrészét, akik ma Magyarországon ezt művelik. A partnerem, akivel beszélgettünk, ezt a hazugságot belenyugvással vette tudomásul, mivel szerinte, a hatalom mindenkit megfertőz, és bárki is kerül oda, egy idő után elszakad a valóságtól, és előjönnek cezaromán vonásai, valamint hazudni kezd. Füllenteni én is szoktam, de csak kicsiben, és ezzel másnak nem okozok kárt. Szerinte hagyni kell azokat akik vannak, és bízni kell a jövőben. Szerintem, meg új emberek kellenek, így ötven százalék esély van arra, nem szalad el velük a ló, és annyira önzetlenek, és idealisták lesznek, amennyire elvárható, hogy jobbá tegyék az életem. Az én életem, mivel én küldöm őket oda, és azt kell tenniük amit én mondok. A gyakorlatban ez nem így működik, hanem megígérnek mindent, aztán magasról tesznek rám. De talán egyszer nem így lesz. A jelen helyzetben sok mindenben igaza volt partneremnek. Valóban adni kell valamit, hogy kaphassak. Ez eddig rendben is van, egyenlőre úgy néz ki, többet kell dolgozni kevesebbért. Erre jönnek a befektetők, mint a hal a csalira. De basszus, semmi jele nincs annak, ha kifogtuk a halat, mi esszük meg. Az pedig végképp kétségbeejtő számomra, szinte mindenem elszedik, és cserébe kapok valami állami garanciát a további léthez. A lakásom átalakul állami bérlakássá, ha végképp nem tudok megélni a munkahelyemen, vagy a vállalkozásomból, akkor kapok közmunkát, amiből csak vegetálok. Viszont az is igaz, a közmunka is érték. Olyasmit tesznek meg, ami húsz éve valahogy elmaradt. Kitakarítják az országot, Gátakat, utakat építenek, elkezdik a mezőgazdasági területek művelését. Nevezhetjük őket nyugodtan bérmunkásnak, rabszolgának, de az USA egyik elnöke FDR valami hasonlót csinált a nagy válság idején. Innen jöttek vissza az emberek a számukra méltó körülményekhez, de addig sokat kellett adniuk, és sok mindenről lemondani. A történelem ismétli önmagát, hiszen nálunk is valami hasonló készül. És itt megint fellángolt a vita. Szerintem semmit nem tanultunk, ha ugyanazt a hibát követtük el, ami már közel nyolcvan éve egyszer megesett. Akkor sem kerestek felelőst, egyszerűen, túléltek, de ehhez nagyszerű emberek kellettek, aki okosan, taktikusan végbevitték ezt. Ma már annyiban más a helyzet, tudjuk kik a felelősök, és gyorsabb is lett a világ. Azt azért nem lehet ma megúszni, amit tesznek az emberekkel, akik csak egy kicsit jobban, biztonságosabban szerettek volna élni. A számok szerint, való igaz, adni kell. De mindenkinek! És ami megvan, abból sokat már nem lehet elvenni. Abban is van igazság, nem kell hitelet felvenni. Tudom, ezt vissza kell fizetni, és vissza is akarom. De akkor legyen meg a feltétele. Ennek megteremtése a politika dolga, aki mint írtam, szerintem húsz éve hazudik. Szerintem a jelenlegi vezetés diktatúrára készül, vagy nagyon hülye a kommunikációhoz. Vagy nem is érdekli a mit mondanak az emberek. Pedig ez baj. A számok szerint, mi húzzuk a rövidebbet, mert az egyszerű emberek állják a cehhet, pedig csak csapdába lettek csalva. Aki előidézte az él mint hal a vízben, a politika, meg folyamatosan gondoskodik a friss levegőröl számára. Partnerem szerint, hagyni kell a kormányt, mert nincs más, a többi sem jobb, és hagy csinálják a számok manipulálását, hiszen szegényeknek népszerűtlen döntéseket kell meghozniuk, pedig ők nem ezt akarják. Innen aztán visszaértünk az elejére. Mivek szerintem hazudnak, ezt sem hiszem. És azt sem, nics olyan, hogy harmadik út, és nincs olyan ember, aki valóban azt teszi ami nekem jó, és nem fertőzi meg a hatalom. Utópia? Idealizmus? Hamarosan kiderül.

Címkék: politika hitel válság

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr673234278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.