Helyzetjelentés 8.

 2011.07.08. 07:13

 Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Valahogy ez jellemző a mostani állapotra. Az ötvenes évek örök érvényű mondása, eléggé jellemző most mindenkire. Kezd az ember szkeptikus lenni. A 2/3-al mindent lehet, csak megváltoztatni nem. Egyenlőre. Több mint egy éve történnek a gyökeres változások, és valahogy nem látszik, mire megy ki a játék. A kormánynak nyolc éve volt, hogy ellenzékként felkészüljön a változtatásra. Meg is tesz mindent érte, de valahogy nem érzem ettől jobban érezném magam. Számtalan kritika, elégedetlenségi megmozdulás, figyelem felhívó demonstrációk sorozata nem tántorította el a döntéshozókat az általuk kijelölt útról. Hiába a rengeteg kritika, minden elképzelésüket véghezviszik. Teszik ezt a választók nevében, már az ő kommunikációjuk szerint. Nagyon nehéz helyzetben vették át az országot, válság és létbizonytalanság kellős közepén. És elkezdték a reformokat, amire felhatalmazza őket a választás. Ez fájdalmas lett elég sok embernek. Az elődök legalább kimondták, ezt elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. Most azonban olyan érzésem van, a választók kúrták el. De nagyon. Számtalanszor számon kérték a választási ígéreteket, ami épeszű ember szerint, már akkor teljesíthetetlen volt, de ezzel szemben egész más látszik megvalósulni. A nyolc év alatt sikerült létrehozni egy olyan pártformulát, ami már tudta, hatalomra kerülésekor nem hogy belső ellenzéke, de még ellentéte sem lesz. Minden egy emberen múlik, aki ezt ügyesen felépítette, és nem tűr ellentmondást.

Kicsit belenézve a változásokba, egy jó előre megírt forgatókönyv szerint zajlik minden. Nincs semmi ami egy kicsit is vitára adna okot a kormányban. Bármilyen előterjesztés, javaslat, azonnal átmegy, semmilyen kritika, picit ellentétes módosítás nem ér el hozzájuk. De írhatnám azt is hozzá. Mert még a kérdés sem merül fel a személyi kérdésről. Hirtelen megvan mindenkinek a helye, beosztása, és aki oda kerül, egyből tudja a dolgát. Nem előzi meg a döntéseket vita, vagy akár egy kis belső ellentét sem. Azonnal mozdul minden egyszerre, és a gépezet teszi a dolgát a legkisebb elakadás nélkül. A felkészülés időszakában ezt jó előre leoszthatták. Nem hiszek a csodákban, pedig sok minden ebbe az irányba mutat. Nagyon igaz a mást mond, és mást tesz szólás, és teheti nyugodtan, első körben minden akadályt elhárított a saját útjából. Az ellenzéket megosztotta, de ez amúgy sem volt számottevő, és egy akaratként elindult az általa választott irányba. Abban már semmi meglepő nincs, ha egy politikus nem tartja be az ígéretét. De lassan már a látszatra sem kell ügyelni, minden a diktatúra felé irányul. És az ígéretek be nem tartásán túl, nekem úgy tűnik, sosem akart a választóknak megfelelni. Átverte őket.

A nagy ígéret be nem tartás hová is vezethet? Alkottak egy csomó törvényt, ami kiszolgáltatja az emberek nagy részét,  de a hatalom megtartásával jár. Mit is értek ez alatt? Minden területen átveszik az irányítást, és a képviselet nem az állampolgár érdekében történik. Sokkal nagyobb dolgok húzódhatnak meg a háttérben az olyan elemi dolgoknál, mint az állampolgár. Felrúgva a szabályokat, a melós nyakába tett kötelet nem lazítják, hanem a nyakán tartva, szinte kéjjel kiszolgáltatják egy magasabb érdeknek. És ez a multinacionális nagytőke. Mert kell a pénz, csak a felvétele történik máshonnan. Ez nem biztos hogy rossz megoldás, de a vissza fizetést csak a munka garantálhatja. Sikeresen le lett az ország amortizálva, gyakorlatilag nagyon kicsi az a szegmens a gazdaságban ami nem a munkaerőre épülve állít elő hasznot. A munka pedig nem válogat, lesz belőle bőven. Behozni is van mit, hiszen siralmasan nézünk ki. Az elmúlt húsz év ami a szabad rablásról szólt, most kicsit átalakul. Irányított rablás lesz. Azon túl, hogy közmunkával kitakarítjuk az országot, rendelkezésére állunk minden befektetőnek, aki valamit elő akar állítani. És tesszük ezt törvényileg garantált olcsó áron, megfosztva magunkat az ellenállás lehetőségétől is. Nyugodt lehet aki idejön, megtérül a befektetése.

Üzenet értéke van annak is, ami a hatalomban levő párton belül történik.  Vagyis nem történik. Fel sem merül személyi kérdés, még a választási színjáték  is ezt mutatja. Mindenki méltat, támogatásról biztosít, és tapsol. A személy kérdése nem is lehet  vita tárgya. Az iskolában már tanultam ilyesmiről, és ha  a történelem valóban ismétli önmagát, akkor ez engem az ötvenes évekre emlékeztet. És nem a pozitív dolgokban. A személyi kultusztól csak az évszázad választ el. A XXI. században, erre ki kell találni egy másik nevet mert az eredeti már foglalt. De ez akkor is az. Erős államot építenek, ami beleszól a gazdaságba, mint tulajdonos, mert elkezdett bevásárolni. Pedig szegények vagyunk. Látszólag. Valakik ezt finanszírozzák. Mert jó dolognak tartják ami nálunk történik. Legalábbis hasznosnak a megtérülés szempontjából. Később még elemezgetek. FOLYT. KÖV.

Címkék: politika választás

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr373049286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.