Csak gratulálni lehet annak a megátalkodott iskolai szakembernek, aki szerint a képeken szereplő szoba emberi tartózkodásra alkalmas. Azért meg még külön a mosdóhoz kellene kötözni a rendszer kitalálóját, ha még ezt szállóvendégek számára jó magyar forintokért kiadja, és még csak elnézést sem kér ezért. És akkor még arról nem is beszél a józan elme, ez a helyiség vagy mi, egy beteg gyermekek számára kialakított hely, ahol gyógyulniuk kellene.
Tele volt a Tisza parti város rendezvénnyel, minden szállás jó előre le volt foglalva. Aki azonban mégis szeretett volna az ott készült halászléből fogyasztani, megnézni a Dóm teret, és nem nagyon nézett utána a kollégiumi vendégszobáknak, az könnyen itt találhatta magát. Igen, a betegszoba vendégszobának lett kiadva.
Mikor az ember fáradtan megérkezett ebbe a micsodába, első reakcióként a szája maradt tátva a hitetlenkedéstől, majd utána egyszerre volt dühös, elképedt, megalázott. Itt kellene kipihennie magát, ezen a helyen kell aludnia, és még érezze is jól magát.
A legrosszabb azonban az első sokk elmúltával következik be, mikor valóban szétnéz itt az ember, és felméri a körülményeket. A nagyon magas plafon körül a pókhálókat, az ablakkeret állapotát, a radiátorok kopottságát, a falakon látható mocskot. Az ágyakon legalább szépen össze van rakva a kétes tisztaságú párna és takaró, amire neked kell felhúzni a huzatot.
A padlóról felszedett szék nagyon jól néz ki a fekhelyen, végül is a linóleum olyan állapotban van, azon a szék már ne rontson tovább. Így az ágyakra is felkerülhet a kosz. Az asztal is biztos le volt takarítva valamikor. Az ajtófélfa is jó állapotban van, a padlón a linóleum is korrekt. A szekrényt nem is mered már kinyitni.
A legnagyobb sokk azonban a fürdőszobának nevezett helyiségben éri az utazót. Első reakcióra az ember behányna a sarokba. És itt kellene lemosni magadról az út porát. És akkor még egyszer, ez egy betegszoba. Ha itt nem szedsz össze semmit, kemény gyerek vagy, és túlélsz mindent.
Szóval mindent összevetve túl lehet élni az ebben az állami intézményben eltöltött éjszakát. Vendégkönyvet nem kell kérni, hálás szavakat nem kell bele írni. Ha sokfelé jársz az országban, és kollégiumban szállsz meg, nem ezt fogod tapasztalni, ennek a helyzetnek a megéléséhez külön szerencse kell. Már csak azzal az emberrel lenne jó találkozni aki azt a döntést hozza, neked legyen ehhez szerencséd.
És akkor még egyszer. A kollégiumok vendégszobái tisztességesen fel vannak újítva, emberileg lakható, tiszta, rendezett. Ez egy különleges hely, ne legyen hozzá szerencséd. És akkor ne beszéljünk róla ki a fenntartó, ki felügyeli az intézményt, mert akkor az oktatásban levő káoszról is kellene pár szót váltani. Ez egy középiskola kollégiuma, ahol a gyermekeink tanulnak.
BANDITA
