Orbán egy G Viktor a parlamentben egy hozzá intézett kérdésben, melyben tündérország növekvő szegénységéről kérdezték, egy rövid felolvasásra volt hajlandó. Lassan hajtogatta ki a papírlapra írt választ, és szemrebbenés nélkül olvasta fel onnan a választ. “Magyarországon nem növekszik a szegénység, hanem csökken!” Majd fogta magát, és leült. Hurrá!-kiáltott fel a jobboldal- akkor mindenki hazudik aki mást állít ezzel kapcsolatban. Azóta is ehhez a kinyilatkozáshoz igazodik a magát nemzetinek (és lassan szocialistának is) nevező oldal.
Jobboldali médiakutyák kéjesen röhögnek az emberi szegénységre rávilágítani próbáló Éhségmeneteken. Jóllakottan próbálják megmagyarázni miért nincs értelme a figyelemfelhívásnak az éhezésről. Intelligenciájuk ezzel kapcsolatban csak holmi Simon Gáborig terjed, meglátásuk nem vehet észre ebben más dolgot, szemükben már maga probléma felvetése is bűn. Ahhoz túl hűen kell szolgálniuk munkaadójuk hozzáállását, mintsem próbálják megérteni a gondot, ne adj isten beismerni azt. Már pedig ha Orbán egy G Viktor szerint nem kell tudomást venni a szegénységről, akkor a nyomor az csak egy kommunikációs probléma, amit egy könnyed mozdulattal le kell seperni a jobban teljesítés asztaláról. Sorsokat, tragédiákat, reménytelenséget lehet ilyen módon könnyed kacajjal kezelni. Jobban tenné a magát annyira nagyra tartó jobboldali elemző, megmondó személyek hada, ha gátlástalan cinizmusok minden pofátlanságát egy mozdulatba sűrítve hátrahajolnának, és ilyen módon jó magasra köpve szépen alá is állnának. Ez jól állna gyávaságukhoz, és ajánlott is számukra ezen cselekedet, mintsem szembe merjenek nézni a tényekkel, vagy az ezt felvetőkkel. Mert akkor felköpniük sem kell.
Tündérország romos peremvidéken a két számjegyű főutak kátyúiról lefordulva egy másik világba csöppen a gyalogoló. Egy szépen mutató, a táj minden adottságába gyönyörűen belesimuló falvak, kisvárosok rendezett tisztasága ötlik az ember szemébe. Gyönyörűen egyszerű a kép. Azonban ahogy közelebb ér az ember a településekhez már látszik rajtuk a kopottság, és furcsa csend fogadja. Hiányzik onnan a mindennapok zaja. Gépek monoton zakatolása, aprójószág keltette hangzavar, a beszéd szomszédok közötti megszokott hangja. Kutyák ugatnak hangosan az arra járókra, néha feltűnik egy autó, de szinte mozdulatlan minden. A lakosság nem nagyon látható. Nem állnak emberek a buszmegállókban, vagy csak nagyon kevesen. Nem érkeznek a ritkán beforduló járatokkal sem túl sokan. Nem látszik a munkába igyekvők, vagy onnan érkezők tömege arcukon a jóleső fáradtsággal kevert jókedvvel. Megállni látszik az ilyen helyeken az idő, és dermedté vált az élet. A házak szépen rendben vannak tartva, rajtuk jól látható a felirat, eladó. A boltok nyitva vannak, a vásárlók nyugodtan beszélgetnek. Kevesen vannak, nem zavarják nagyon egymást. Sorsuk pedig közös. Kocsma is van, de nem egész nap. Nincsenek már esti sörözések, kenyérre kell a kevés jövedelem. Mindenki vár, és van ideje bőven. Várnak a reményre, várnak a munkára, várnak csodára. Mozdulni már nem nagyon tudnak, a világtól el vannak zárva. Nincs már pénzük buszra szállni, gyalog járnak fát is lopni, ha nem akarnak télen megfagyni. De attól még büszkék az ilyen helyen lakók, csak lassan emelik fel a fejüket. Szemükben ugyan ott az kétségbeesés a velük történt dolgok érthetetlenségével, de tisztában vannak sorukkal. És abba nem nyugszanak bele. Erejük véges, lehetőségeik korlátozottak, de szándékuk tiszta, akaratuk erős. Az utat még nem látják merre kell menni maguk miatt, de azt tudják, így nem maradhatnak. Segítségre van szükségük, amit megtagadtak tőlük, de készen állnak rá, a maguk kezébe vegyék az életük. Gyermekeik vannak, beteg hozzátartozójuk, és gondoskodni akarnak róluk. Ezért is szól tőlük hangosan a csend, de fenyegetően is. Csak megélni akarnak ahogy eddig, és ehhez kérnek lehetőséget.
Orbán egy G Viktor azonban tagadja létüket, és nem akar számukra kegyelmet, vagy esélyt. Számára nem léteznek ezek az emberek, és mindent meg is tesz ellenük. Őket okolja a sorsukért, teherként tekint rájuk. Soha nem fogja beismerni a felelősségét ezen emberek sorsának a megkeserítésében, sőt, egyenesen háborút is hirdetett ellenük. Ismerős az a kormánypolitika, ahol mindenki annyit ér, amennyije van? Meg amit a közpénzből meg tud szerezni? Ezen politika mellett a szegények, és elesettek, a betegek, a munkájukat elvesztők, a közmunkások csak teher. Orbán egy G Viktor szerint ők tehetnek a sorsukról, nem a a magas adók, a nem megszorítás, a kormányzati pazarlás, a forint gyengítése, a munka jogainak elvétele, a jogállam szétrombolása, az intézményesített korrupció, a haverok feneketlen pénzéhsége. Nem. Ezek az emberek csak maguk tehetnek a sorsukról, és el kell őket tüntetni a statisztikákból, mert az lerontják. Ahhoz azért néha jól jönnek, hogy a lassú éhhalál minden reménytelenségével mint közmunkás szolgálja a létszámával a rezsim hazugságát. De ember már nem legyen. És főleg maradjanak csendben, tűrjék a sorsukat. A kormányzati keresztény politika szerint az éhes gyerek életforma. Nem jut neki pénz még a téli szünetben sem. A kormányzati politika szerint fontosabb a haveri cégek magasan túlszámlázott közbeszerzési pályáztatásának a törvényesítése, és az így keletkezett haszon ellopásának a büntetlensége. Fontosabb Orbán egy G Viktor személyes vagyon gyarapodása, családjának jóléte, mint az ország többi családjának a sorsa. Fontosabb a kevés elit gyarapodása, mint az értékteremtő munka lehetőségének a megteremtése. És van egy üzenet is annak aki szegény a kormány részéről. Folytatjuk. De van egy üzenet Orbán egy G Viktor bandájának is. Folytatjuk. BANDITA.
