Pocakos focihuszára a nemzetnek nem hajlandó beismerni a gyávaságát, inkább azt találta ki a vitára szóló felhívás ellen, nem akarja a pocskondiázását hallgatni. Szóval, ha Orbán Viktor szembesül a valósággal, és nem csak azt hallaná a sűrű nyelvcsapások közepette a hátsója felől, mekkora nagy ember is Tündérországban, máris személyes érintettségnek véli a kritikát, amit ugye nem tűrhet el az ártatlan,baltás gyilkost eladó lelke.
Ritka fajtája az a politikusnak, aki nem meri megvédeni a döntéséit, nem ad számot tetteiről, és nem viseli annak a következményeit. Az ilyenek inkább a diktátorok megszólításra hallgatnak, de egy szabadságharcos nem lehet az, főleg ha saját Békemenete is van. A vita az, ami eldönthet egy kérdést, mert hozzátehet más szempontokat, és a legkisebb rossz felé mozdulva segíthet a döntésben, és szolgálhat többségi érdeket. De Orbán Viktor országában ilyen nem létezik, nála csak az van, amit ő elképzel, és amit helyesnek tart. És ezeket csak dicsérni lehet.
Senki olyan ügyesen nem védte meg az emberek magánynyugdíját, mint Orbán Viktor. Az államadósság igaz nem csökkent tőle, a MOL részvények is veszítettek egy jelentős részt azóta az értékükből, de ez elég elhanyagolható szempont pár millió ember több éves megtakarításának a szélbe szórásáért. De legalább nem mondhatja senki, közben nem próbált meg mindent a szabadságharcban, és a háború bizony drága dolog. Meg azért biztos volt egy rész ebből az összegből, amit sikerült a haverok zsebe felé terelni.
Van új alaptörvénye Tündérországnak. Volt némi fennakadás a diktálás közben, meg Szájer József sem tudott rendesen gépelni utazás közben, de legalább gránit szilárd lett. És csak ötször, vagy hatszor kellett módosítani, mert a világ állandóan változik, és a népszerűség is csökken, de a választást meg kell nyerni mindenáron. És mindig van olyan állampolgári jog, amit még jobban csökkenteni kell, és az állam ellenőrzését is lehető legkisebb mértékűre kell szorítani a törvényes keretekben. Előre nem láthat mindent egy ember, neki is kell némi idő annak a felismerésre, ami a hatalmát fenyegeti.
Nem voltak megszorítások. Az a harminc új adó, ami be lett vezetve, igazán nem nevezhető nagy árnak ahhoz képest, amit a különadók áthárításával a lakosság még kifizetett. Erről azért sikerült mindig elfelejtkezni, ha szóba került a különadó, de hátha nem veszi észre a honpolgár, mert az biztos annak hisz, amit mondanak neki, nem amit tapasztal saját maga. És a világ egyik legmagasabb Áfája is itt van, ezt azért nem szabad elfelejteni. Külön köszönet ezért Matolcsy Györgynek, aki azóta is megtesz mindent azért, akinek eurója van a párna alatt, annak az minél többet érjen. A forint is így ér sokat, mert így többet lehet kapni belőle az euróért.
Növekedett a foglalkoztatottság. Sikerült egy drágább államot felépíteni, így a támogatók, és haverok megkapták a jól fizető helyeket. A versenyszféra nem tudta követni ezt az ütemet, náluk volt egy elég jelentős visszaesés. De ezt is sikerült leküzdeni, a munkanélküli rendszer lecsökkentett átalakításával, és a munkanélküli segély összegének töredékéért dolgozó közmunkásokkal. Nekik meg kell tanulni Brüsszel pénzén brummogni, és itthon megélni negyvenhétezerből. Ha mégis sikerül velük értelmes munkát végeztetni, azzal is a kormánypárt jár jól. Főleg, ha ügyesen berendezik a termet székekkel, vagy jól dolgoznak a fideszesek földjein. Azért kisebb lenne akkor a haszon, ha a normál munkaerőt kellene alkalmazni az ilyen munkákra, ezért ez mindenképpen egy sikernek könyvelhető el.
A Munka törvénykönyve is átalakult. Az egykulcsos adóval kevesen jártak jól, de ezek között van Orbán Viktor és bandája, a többi meg nem érdekes. A munkavállalóktól jelentős részétől sikerült egy rész fizetést elvenni a pótlékok csökkentésével. Ez főleg a kisebb keresetűeknél jelent problémát, de örüljenek hogy dolgozhatnak. Hiszen a rugalmas elszakadás elvét követve, kirúgni is könnyebb őket. Meg a szakszervezetek sem jelentenek gondot, aki nem lett megvásárolva, annak a jogait kellett csökkenteni, és ez is sikerült. A cafetéria, meg egyéb járandóságok lecsökkentése meg a hab a tortán. Még a minimál bér is adózás alá került, csak erről nem kell beszélni, a bruttó összeget mégis szebben hangzik kimondani. Kaptak a családok adókedvezményeket is, először a magasabb keresetűek. A többire már nem volt idő, de majd megoldják ők maguk a megélhetésüket.
Nehéz volt a devizaárfolyamokat is feltornászni. A benzin áráról már nem is beszélve. Ezek 2010-ben még megfizethetőek voltak. Kellett Kósa Lajos, Varga Mihály, és még néhány ember, egy kicsit elszaladjon az árfolyam. A várólisták hossza sem volt megfelelő, ezen is növelni kellett, és az felsőoktatásban is részt vehetett mindenki, még aki nem is tudott érte fizetni, csak tehetséges volt. Átalakultak a trafikok is, ötezer jött létre belőlük, és alig harmincezer szűnt meg ezért. Meg Mészáros Lőrince is lett az országnak, aki egy vidéki gázszerelőből lett földbirtokos nagygazda, meg a 88. leggazdagabb ember az országban. És három év alatt. Stadionok is lettek. Már csak néző kell, meg színvonal, de egy legalább került Orbán Viktor háza mellé, vasúttal,repülőtérrel, vak komondorral. Lassan elég a dicséretből,még mielőtt valaki elhányja magát.
Mai viszonyok között, Orbán Viktor számára csak a dicséret az egyetlen elfogadható magyarázat a tetteire. Számára nem létezik más út, csak abban az álomvilágban hajlandó létezni, amit megteremtett tündérországában. Nincs egyedül ennek a számára oly kedves sikertörténetnek a folyamatos ismétlésében, a közpénzből megvásárolt médiája, és hű talpnyalók egész hada segíti ennek hangoztatásában. Ami a legborzasztóbb a követők sűrű sorai, akiknek könnyebb a megnyugtató hazugság, és a folyamatos felelősség áthárítás miatti bűnbak nevének ismétlése, mint a saját tapasztalat felismerése. BANDITA.
